Áttekintés

A reál-GDP növekedése 2018 utolsó negyedében a várakozással ellentétes módon lanyha maradt, és a legfrissebb mutatók arra utalnak, hogy a gazdaság 2019 első felében is a korábban vártnál jelentősen gyengébben teljesít. Míg néhány ideiglenes tényező valószínűleg hozzájárult a 2018. végi lassuláshoz, a gazdasági hangulatindexeknek az elmúlt hónapokban tapasztalt, mind földrajzilag, mind ágazati szempontból széles körű romlása arra engednek következtetni, hogy tartósabb kedvezőtlen tényezők is szerepet játszottak, és a ciklikus alaplendület valamelyest gyengébb a korábban előre jelzettnél. Rövidebb távon a globális bizonytalanságok (úgymint a nagyobb méreteket öltő protekcionista intézkedések veszélye és a rendezetlen brexit lehetősége) és az egyes euroövezeti országokban jelentkező, kedvezőtlen belföldi tényezők kombinációja valószínűleg továbbra is visszafogja az euroövezeti gazdaságot. Az alapprognózis azzal a feltevéssel él, hogy később a belföldi és globális ellenszél fokozatosan enyhül, és az euroövezeti expanziót támogató alapvető tényezők lényegében változatlanul adottak lesznek. Utóbbiak közé tartozik elsősorban az igen laza monetáris politika, a béremelkedés, a külső kereslet fellendülése és némi költségvetési lazítás. Az említett kedvező tényezők várható fokozatos túlsúlyba kerülésével a reál-GDP növekedési üteme előrejelzésünk szerint a 2019-es 1,1%-ról 2020-ban 1,6%-ra, 2021-ben pedig 1,5%-ra emelkedik. A 2018. decemberi prognózissal összehasonlítva a reál-GDP növekedését 2019-re 0,6 százalékponttal lefelé módosítottuk. A HICP-vel mért infláció 2019 folyamán várhatóan tovább csökken, majd az előrejelzési időszak hátralevő részében emelkedik, és 2021-ben eléri az 1,6%-ot. 2019-re azért jelzünk csökkenést, mert a HICP energiakomponense élesen visszaesik, ami az olajárak közelmúltbeli esésének tudható be. Az élelmiszer- és energiakomponens nélkül vizsgált HICP-infláció az időszak folyamán várhatóan fokozatosan erősödik, aminek hátterében a gazdasági teljesítmény folyamatos, ám mérsékeltebb növekedése és a munkaerőpiac szűkülése áll. A 2018. decemberi prognózissal összevetve a HICP-infláció a teljes előrejelzési időszakban lefelé módosult, ami főként a közelmúlt gyengébb adatainak és annak tudható be, hogy visszafogottabbak a gazdasági növekedési kilátások, és lefelé módosultak az olajárfeltevések.^[1]

1 Reálgazdaság

A növekedés 2018 második felében érzékelhetően lassult, és nagyobb eltérés mutatkozott a legnagyobb euroövezeti országok között (lásd az 1. ábrát). Az, hogy a reál-GDP negyedéves növekedési üteme a 2018 első felében tapasztalt 0,4%-ról az év második felében 0,2%-ra mérséklődött, részben a gazdasági teljesítményre ható konkrét tényezőkhöz kötődik. A legnagyobb euroövezeti országok közül ez különösen Németországban és Olaszországban volt jellemző, ahol jelentősen visszaesett a GDP-növekedés üteme (az előbbiben a 2018. első félévi, negyedéves 0,4%-ról az év második felében holtpontra jutott, míg az utóbbiban azonos időszakban 0,2%-ról negatív tartományba fordult). Németországban a második félévi éles lefékeződés részben autóipari fennakadásokhoz kötődött, amelyek a korábban vártnál tartósabbnak bizonyultak, de több ágazatra is kiterjedő gyenge teljesítményt is tükrözött. Olaszországban a bizonytalanság, a pénzügyi piaci volatilitás és az üzleti bizalom erodálódása egyre negatívabb hatást gyakorolt a gazdasági teljesítményre. 2018 második felében Franciaországban és Spanyolországban a GDP-növekedés negyedéves üteme némileg meghaladta az első félévit.

A legfrissebb hangulati mutatók néhány kivétellel lényegében romlottak, aminek a hátterében belföldi és globális bizonytalanságok állnak, valamint az, hogy a vártnál korábban csökkent a ciklikus alaplendület. Az Európai Bizottság gazdasági hangulatindexe (ESI) folyamatosan esett az elmúlt hónapokban, ami az euroövezeti országok és ágazatok széles körét érintette. Az ESI részét képező ipari, szolgáltatási és fogyasztói bizalmi indexek – bár historikus átlaguk felett maradtak – legutóbb 2016 végén látott szintre estek vissza. A beszerzésimenedzser-indexek visszaesése szintén folytatódott az utóbbi hónapokban, ahogy romlott az új exportmegrendelések és készletállományok értékelése. Az, hogy a gazdasági közlemények széles körében meglepően alacsony adatok szerepelnek, a globális bizonytalanságoknak – különösen a világkereskedelmi vitáknak és a brexitnek – a korábban vártnál erőteljesebb hatását, valamint a fent említett olaszországi bizonytalanságok és a franciaországi tüntetések lehetséges kedvezőtlen hatását tükrözheti. Ezenkívül arra is utalhat, hogy a ciklikus alaplendület a korábban vártnál hamarabb fékeződött, igazolva, hogy az euroövezet gazdasága egyre érettebb ciklikus szakaszban található. A felsorolt tényezőket tükrözi a reál-GDP-növekedés következő negyedévekre vonatkozó lefelé módosítása.

Középtávon a prognózis alappályája a globális és belső akadályok fokozatos megszűnését feltételezi, ami lehetővé teszi, hogy az euroövezeti expanziót támogató fundamentális tényezők újra megerősödjenek (lásd az 1. táblázatot). Az alapprognózis nem számol az Egyesült Királyság rendezetlen kilépésével az Európai Unióból, és azt feltételezi, hogy a világkereskedelmet és egyes euroövezeti országok belföldi gazdaságpolitikáját övező bizonytalanság jelenlegi mértéke fokozatosan normalizálódik. A negatív hatások lecsengése több kedvező fundamentális tényezőnek ad teret. Az EKB monetáris politikája várhatóan igen laza marad, és továbbra is átgyűrűzik a gazdaságba. A lakossági hitelkihelyezés továbbra is kitart, köszönhetően az alacsony kamatlábaknak és a – mind a lakosság, mind a nem pénzügyi vállalatok számára – kedvező banki hitelfeltételeknek. A bérnövekedés és a nettó reálvagyon bővülése, valamint a csökkenő munkanélküliség szintén élénkíti a lakossági fogyasztást és a lakáscélú beruházásokat. Ugyanakkor a vállalati beruházások tovább bővülnek a növekvő nyereség, a nagy kapacitáskihasználtság és a növekvő munkaerőhiánnyal összefüggő, valószínű munkaerő-megtakarítással járó beruházások következtében. Az euroövezeti exportra várhatóan jótékony hatással lesz az euroövezet külső keresletének prognosztizált élénkülése és a versenyképesség növekedése. Végezetül, a 2018-ban összességében semleges fiskális politika a teljes előrejelzési időszak során várhatóan lazulni fog (lásd a 3. pontot).

Egyes kedvező hatások lecsengése mindazonáltal az előrejelzési időszak második felében visszafogja a gazdasági növekedés fellendülését. A technikai feltevések alapján a finanszírozási feltételek fokozatosan kedvezőtlenebbé válnak, bár továbbra is támogatják a növekedést. Emellett a foglalkoztatás több évnyi erőteljes bővülés után középtávon várhatóan némileg lassabban nő, aminek főként a néhány euroövezeti országban tapasztalható egyre komolyabb munkaerőhiány áll a hátterében.

A rendelkezésre álló reáljövedelem 2019-ben és 2020-ban várhatóan megőrzi erőteljes lendületét, majd 2021-ben gyengülni fog. Ennek hátterében az áll, hogy a rendelkezésre álló nomináljövedelem bővülése és a fogyasztóiár-infláció alakulása 2019-ben és 2020-ban kiegyenlíti egymást, míg a nomináljövedelem gyengülő növekedése és a kissé magasabb infláció 2021-ben visszafogja a reáljövedelem növekedési ütemét. A prognózis szerint a bruttó bérek és fizetések (a mérsékeltebb foglalkoztatásnövekedés miatt) 2019-ben némileg kisebb mértékben járulnak hozzá a rendelkezésre álló nomináljövedelem bővüléséhez. Azután ez a hozzájárulás összességében változatlan marad (mivel a várhatóan élénkülő nominálbér-növekedés ellensúlyozza a tovább lassuló foglalkoztatásnövekedés hatását). A 2018 második felében visszaesett munkabéren kívüli jövedelmek a prognózisunk szerint az előrejelzési időszakban – a nyereségnövekedéssel nagyjából párhuzamosan – fokozatosan elindulnak felfelé. A közvetlen adók csökkentésének és a háztartási transzferek emelkedésének betudhatóan 2019-ben – 2010 óta először – várhatóan pozitív irányba fordul a nettó költségvetési transzferek hozzájárulása; majd 2020-ban és 2021-ben lényegében semleges lesz.

Rövid távon a lakossági fogyasztás élénkülését prognosztizáljuk, azonban az egyes országokban jelentkező bizonytalanság valószínűleg visszafogja a lendületét. A lakossági fogyasztás 2018 folyamán lassult. A jövőt illetően a változatlanul viszonylag kedvező fogyasztói bizalom, a munkaerőpiaci helyzet további várható javulása és az egy munkavállalóra jutó reálbér emelkedése arra enged következtetni, hogy az előttünk álló néhány negyedévben a fogyasztás erőteljesebben bővül, amit egyes országokban még erősít a fiskális lazítás pozitív hatása. Ugyanakkor a néhány euroövezeti országban jelentkező belföldi bizonytalanság tartósan kedvezőtlen hatása feltevésünk szerint a következő negyedévekben visszafogja a lakossági fogyasztást.

A nettó vagyon növekedése és a kedvező finanszírozási feltételek középtávon támogatják a lakossági fogyasztás növekedését. A banki hitelkamatlábak az előrejelzési időszak során mérsékelten nőnek. Ennek a bruttó kamatfizetésekre gyakorolt hatása azonban várhatóan korlátozott lesz, mivel a háztartások adósságállománya hosszú lejáratú, és a háztartási szektor mérlegében viszonylag kis arányban szerepelnek változó kamatozású hitelek. Így a hitelkamatlábak emelkedésének dacára a bruttó kamatfizetés mértéke várhatóan alacsony marad, tehát továbbra is támogatja a lakossági fogyasztást. A nettó vagyon a prognózisunk szerint a 2019–21-es időszakban évente reálértéken mintegy 2,5%-kal nő, köszönhetően az ingatlanállományon elért folyamatos, stabil értékelési nyereségnek, amellyel a prognosztizált növekedés több mint fele indokolható. A nettó reálvagyon növekedése támogatja a fogyasztást, jóllehet a háztartások bruttó eladósodottsága a pénzügyi világválság kezdete előtt jellemző szinten marad.

Várakozásaink szerint, bár mérsékeltebb ütemben, de tovább bővülnek a lakáscélú beruházások. Az építőipari szektorba vetett bizalom és a kiadott építési engedélyek számának emelkedése arra utal, hogy a lakáscélú beruházások tovább bővülnek a következő néhány negyedévben. A bővülés üteme azonban lassulni fog. A csökkenésre felmérések is utalnak, amelyek szerint újabban visszaesett a jövő év során lakásfelújítást tervező háztartások aránya. A mérséklődést részben a finanszírozási feltételek várható enyhe szigorodása idézheti elő, de az építőipar egyre komolyabb kapacitáskorlátainak és egyes országok kedvezőtlen demográfiai tendenciáinak a következménye is lehet.

A vállalati beruházások az előrejelzési időszak során tovább élénkülnek, bár meglehetősen visszafogott ütemben. A vállalati beruházások a becslések szerint 2018 második felében valamelyest veszítettek lendületükből. Ami a jövőt illeti, 2019-ben meglehetősen visszafogottak maradnak, mivel úgy tűnik, a globális kereskedelempolitikával, a megállapodás nélküli brexittel és a kínai gazdaság drámai megtorpanásával kapcsolatos, szűnni nem akaró aggodalmak egyre kedvezőtlenebbül befolyásolják az országok közötti üzleti bizalmat. Általánosságban azonban az euroövezeti beruházásokat több kedvező tényező továbbra is támogatja: a feldolgozóipari kapacitások kihasználtsága továbbra is a hosszú távú átlag felett alakul, és a feldolgozóipari vállalkozások nagy arányban említik a berendezéshiányt mint termeléskorlátozó tényezőt; a támogató finanszírozási feltételek várhatóan fennmaradnak, bár fokozatosan szigorodnak az előrejelzési időszakban; a nyereség növekedésére számítunk, ami tovább növeli a likvid eszközállománynak az elmúlt években felhalmozott jelentős többletét; a vállalatok pedig a munkaerő-kínálati korlátok ellensúlyozásaképpen bővíthetik beruházásaikat.

Az euroövezeten kívülre irányuló export prognosztizált növekedési üteme rövid távon valamivel meghaladja a külső keresletet, majd azzal párhuzamosan halad. Becslések szerint a 2018 első negyedévében tapasztalt visszaesést követően az euroövezeten kívülre irányuló export a második és harmadik negyedévben fokozatosan javult, és a negyedik negyedévben meghaladta a külső keresletet. Az ebből eredő negyedik negyedévi piacirészesedés-emelkedés részben országspecifikus tényezőket tükröz. Ahogy ezek hatása lecseng, és mivel a külső kereslet 2019-ben meglehetősen visszafogott marad, az euroövezeten kívülre irányuló export növekedése rövid távon várhatóan mérsékelt marad, miközben valamivel gyorsabban nő 2019 folyamán, mint a külső kereslet, így a piaci részesedés enyhén növekedhet. Az euroövezeten kívülre irányuló export külső kereslettel szembeni viszonylagos fölénye rövid távon az euroövezeti országok árversenyképességének javulását tükrözi, amihez hozzájárul a gépjárműexport további normalizálódása. Az euroövezeten kívülre irányuló export középtávon várhatóan a külső keresletnek megfelelően nő (lásd a 2. keretes írást). Becslések szerint az euroövezeten kívülről származó behozatal 2018 negyedik negyedévében az export mértéke alá lassult, ami a nettó külkereskedelem pozitív hozzájárulására utal a reál-GDP-növekedésben. Előre tekintve, az euroövezeten kívülről származó behozatal várhatóan nagyjából a teljes keresletnek megfelelő mértékben fog növekedni (belső kereslet plusz export). Mivel a becslések szerint az import valamivel gyorsabban emelkedhet az exportnál, a nettó külkereskedelemnek a gazdasági növekedéshez való hozzájárulása 2019-ben vélhetően enyhén negatívba fordul, az előrejelzési időszak további részében pedig nagyjából semleges marad.

A foglalkoztatás bővülése csökkenhet a gyengülő gazdasági növekedés és a néhány országban egyre komolyabb korlátot jelentő munkaerőhiány miatt. A jövőre vonatkozó felmérések rövid távon szerény foglalkoztatásbővülésre utalnak. A foglalkoztatás bővülése visszafogott marad rövid távon, főleg a konjunktúra hirtelen lassulása miatt. Középtávon a foglalkoztatás bővülése várhatóan mérsékelt marad, mivel a munkaerő-kínálat néhány országban várhatóan visszafogja a foglalkoztatás további bővülését és a munkaerő-kereslet a konjunktúra lassulásával várhatóan mérséklődni fog.

A munkaerő-bővülés üteme a vizsgált időszakban várhatóan mérséklődni fog. A munkaerő várhatóan továbbra is bővül, tükrözve a munkavállalók nettó pozitív bevándorlását, a menekültek várható integrációját és a munkaerőpiaci aktivitási ráta folyamatos növekedését. Mindazonáltal a felsorolt tényezők az előrejelzési időszak folyamán várhatóan megszűnnek, és erősödik az elöregedő társadalomnak a munkaerő bővülésére gyakorolt kedvezőtlen hatása, ahogy az idősebbek nagyobb arányban távoznak a munkaerőpiacról, mint ahogy a fiatalabbak belépnek.

A munkanélküliségi ráta 2021-re várhatóan 7,5%-ra csökken. A munkanélküliségi ráta 2018 negyedik negyedévében 7,9%-on maradt, ami a 2008 harmadik negyedéve óta megfigyelt legkisebb érték. Előre tekintve, a munkanélküliek száma várhatóan nagyjából 0,9 millióval csökken 12,9 millió főre az előrejelzési időszak végéig, ami még mindig valamelyest a válság előtti mélypont felett van. Míg az előrejelzési időszak során várhatóan szinte az összes euroövezeti országban visszaesik a munkanélküliségi ráta, a különböző országok között várhatóan továbbra is jelentős szintkülönbségek mutatkoznak majd.

A munkatermelékenység a vizsgált időszakban várhatóan tovább élénkül. A 2017-es erős lendületet követően az egy munkavállalóra jutó munkatermelékenység 2018 folyamán negyedéves szinten enyhén csökkent, tükrözve a gazdaság váratlan gyengülését és a munkaerőhiányra adott válaszként megjelenő munkaerő-megtartást. A termelékenységnövekedésnek a negyedéves szinten tapasztalható enyhe gyorsulása 2019 későbbi részében várható, ahogy a gazdaság visszanyeri a lendületét. Ezen túl, a munkatermelékenység várhatóan a válság előtti 1,0%-hoz közeli^[4] átlagos mértékben fog növekedni, ez a fejenkénti munkaóraszám emelkedésének és a teljes tényezőtermelékenység enyhe emelkedésének tudható be.

A 2018. decemberi prognózissal összehasonlítva a reál-GDP növekedését 2019-re jelentősen, 2020-ra némileg lefelé módosítottuk. A 2019-es reál-GDP-növekedés jelentős lefelé módosítása a 2018. negyedik negyedévi gyengébb eredményadatoknak és a rövid távú kilátások kedvezőtlenebb megítélésének köszönhető, ami néhány euroövezeti országban ható egyes tényezők kedvezőtlen hatásait és a globális gazdaságpolitikai bizonytalanságok fokozódását tükrözi. A középtávú reál-GDP prognózis nagyrészt változatlan azon feltevés alapján, hogy a globális és belföldi akadályozó tényezők fokozatos megszűnésével a növekedés ismét lendületet vehet.

2 Árak és költségek

A HICP-vel mért infláció 2019 utolsó negyedévéig várhatóan csökken, majd az előrejelzési időszak hátralevő részében emelkedik, és 2021-ben eléri az 1,6%-ot (lásd a 2. ábrát). 2019-ben elsősorban azért csökken az infláció, mert a HICP energiakomponense jelentősen esik, tekintettel az olajárak közelmúltbeli zuhanására és a 2018-ban tapasztalt emelkedésükből eredő bázishatásokra. 2020-ban és 2021-ben a HICP-ben foglalt energiaárak várhatóan visszafogottan emelkednek, ami összhangban áll a viszonylag lapos olajárfutures-görbével. A HICP-élelmiszerár-infláció a prognózis szerint a tárgyidőszakban 1,9% körül fog ingadozni. Az élelmiszer- és energiaárakat nem tartalmazó HICP-infláció fokozatosan emelkedő pályára áll, majd 2021-ben eléri az 1,6%-ot. Az emelkedő trendet várhatóan a fokozatosabb, de folyamatos gazdasági élénkülés támogatja. Emellett a szűkülő munkaerőpiacok serkentik a bérnövekedést, ami viszont magasabb belföldi költségoldali nyomást okoz. Az energiaárakon kívüli nyersanyagárak és az alapvető világpiaci árak emelkedése szintén felfelé nyomja az élelmiszer- és energiaárakat nem tartalmazó HICP-inflációt.

Ahogy szűkül a munkaerőpiac, és kifutnak az elmúlt években néhány országban a bérnövekedést fékező intézkedések, a bérek várhatóan valamivel nagyobb ütemben nőnek. Az egy munkavállalóra jutó jövedelem növekedési üteme várakozásunk szerint a 2018. évi 2,2%-ról 2021-re 2,6%-ra emelkedik. A fajlagos munkaerőköltség ugyanakkor várhatóan kissé lassabban nő az előrejelzési időszakban, ahogyan a termelékenység előreláthatólag erősödik. A gyorsuló bérnövekedés mögött elsősorban az euroövezeti munkaerőpiaci helyzetnek az időszakban prognosztizált további javulása áll, párhuzamosan az övezet egyes pontjain megfigyelhető, fokozódó munkaerőpiaci szűküléssel. A ciklikus lendületen túl a teljes inflációnak a közelmúltbeli jelentős gyorsulása az olyan euroövezeti országokban hozzájárul a gyorsabb bérnövekedéshez, ahol a bérezési folyamatok visszatekintő elemeket is tartalmaznak. Ezenkívül, a gazdaság további bővülésével párhuzamosan fokozatosan megszűnnek a válsághoz köthető olyan, béremelést fékező hatások, mint például a néhány országban az árak versenyképességének visszanyerése végett szükségessé vált mérséklődés, valamint a nominálbér lefelé irányuló merevsége miatt a válság alatt felgyülemlett bérvisszafogás. Néhány országban megemelték a minimálbéreket is, ami elképzelhető, hogy átgyűrűzik a béreloszlásba.

A profitmarzsok az előrejelzési időszakban várhatóan kedvezőbben alakulnak, mint 2018-ban. Az elmúlt negyedévek során a profitmarzsokat leszorította, hogy a fajlagos munkaerőköltségek megugrottak, ami a gazdasági teljesítmény gyengülését, és az ebből eredő kisebb termelékenységnövekedést tükrözi. A múltban emelkedő olajárakkal összefüggésben romló cserearányok is fékezték a profitmarzsok alakulását. A következő negyedévekben mindkét tényező várhatóan veszít fontosságából, ahogy gyorsabban bővül a gazdaság és a termelékenység, miközben a cserearányok a közelmúltbeli olajárcsökkenés nyomán javulnak.

A külső ároldali nyomás 2019-ben várhatóan visszaesik, majd az előrejelzési időszak hátralevő részében mérsékelten emelkedik. Arra számítunk, hogy az importdeflátor éves növekedési üteme 2019-ben az előző évhez képest csökken, majd fokozatosan emelkedik. Ezt a pályát nagymértékben befolyásolja az olajárak alakulása, amely 2018-ban felfelé tolta az importárakat, 2019-ben pedig várhatóan visszafogja őket. Ugyanakkor az olajon kívüli nyersanyagárak és az alapvető világpiaci árak gyakorolta nyomás feltehetőleg erősödik, és hozzájárul az importárak fokozatos emelkedéséhez.

A HICP-inflációs előrejelzést a 2018. decemberi prognózishoz képest a teljes előrejelzési időszakra lefelé módosítottuk. Ez elsősorban azt a feltevést tükrözi, hogy az olajárak (különösen 2019-ben és 2020-ban) jelentősen alacsonyabbak lesznek, valamint hogy az élelmiszer- és energiaárakat nem tartalmazó HICP-infláció alacsonyabb pályán mozog. Az utóbbi lefelé módosítása ugyanakkor a következő hatásoknak tudható be: a közvetett csatornákon ható alacsonyabb olajáraknak, a közelmúlt gyengébb adatainak, a mérsékeltebb gazdasági növekedési kilátásoknak és annak, hogy kissé újraértékeltük, mennyire gyűrűznek át a bérek az árakba.

3 Fiskális kilátások

Az euroövezeti fiskális politikát 2018-ban nagyjából semlegesnek értékeljük, majd 2019-től kezdve lazulását prognosztizáljuk. Az euroövezet fiskális politikájának alapállását a pénzügyi szektornak nyújtott kormányzati támogatással csökkentett, ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg változásával mérjük. 2019-ben a lazább fiskális politikához főként a közvetlen adók és társadalombiztosítási járulékok egyes országokban tervezett csökkentése, valamint a nagyobb kormányzati kiadások járulnak hozzá. 2020-ban további lazítást valószínűsítünk, amiben elsősorban a közvetlen adók és társadalombiztosítási járulékok további visszavágása, a kiadások folyamatosan meglehetősen erős emelkedése és a magasabb transzferek játszanak szerepet. A 2021. évi alapprognózis magában foglal lazítást, amely nagyrészt a néhány országban megemelkedő kiadásoknak tudható be.

Az euroövezet költségvetési egyenlege 2019-ben előreláthatólag romlik, majd az előrejelzési időszak hátralevő részében nagyjából változatlan lesz, miközben az adósságmutató lefelé tartó pályán marad. Az államháztartási hiány a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg romlása miatt bővül. Ezt részben ellensúlyozza, hogy kissé csökkennek a kamatkiadások, ahogy a magas költségű régi adósságállományt alacsonyabb kamatozású új hitelekkel váltják fel. A GDP-arányos államadósság lefelé tartó pályáját a pozitív elsődleges egyenlegek, valamint a kamatláb és a növekedési ráta különbözetének kedvező alakulása támogatja.

A 2018. decemberi prognózissal összevetve az euroövezeti deficitvárakozások különösen 2020-ra és 2021-re nézve jelentősen csökkentek. A nagyobb költségvetési hiány a kedvezőtlenebb elsődleges egyenlegnek és a kisebb ciklikus komponensnek tudható be, ami a gyengébb makrogazdasági kilátásokat tükrözi. Az államadósságnak a GDP-hez viszonyított arányát magasabbra prognosztizáljuk, ami nagyrészt betudható a GDP-növekedés lefelé módosítása miatt 2019-ben emelkedő kamatláb-növekedési ráta különbözetnek, valamint az alacsonyabb elsődleges egyenlegnek.